Michi S5 végerősítő teszt

A Rotel Michi S5 a mono Michi M8 sztereó változata. AZ M8 esetében a két csatorna egybe van kötve az S5 pedig egyszerűen az a változat, ahol a két csatorna sztereóba van kötve.

Tehát a hatást leszámítva ugyanazok. A sztereó változat Michi S5 mindkét csatornán 2 x 500 w-ot ad le 8 ohmon, szemben a monó változat 1080 w-jával 8 ohmon. Belül ugyanazt a kettős mono áramkört találja sztereó konfigurációban, két szimmetrikus és két aszimmetrikus bemenettel a hátoldalon.

Így semmi sem utal arra, hogy a hangminőség eltérő lenne. Talán csak akkor, ha valaki nem akar komolyan strapabíró hangszórókat üzemeltetni.

A Michi S5-nek pontosan ugyanolyan az állkapocs leesési tényezője, mint két monoblokknak. A dinamikus kontraszt lélegzetelállító és esküszöm, hogy az S5 még a kis hangsugárzókat is jelentőssé növeli.

Ha egy S5-ön lecsavarozza a csuklyaszerű felső burkolatot, ugyanazt a saját fejlesztésű 2200 VA teljesítményű transzformátort, 188 000uF-os kapacitású kondenzátorokat és 32 kimeneti tranzisztort talál, mint a mono változatnál.

A ház is ugyanaz, mint az M8-as mono változatnál, és alig 60 kiló alatt van a súlya. Nincsenek fogantyúk, potméterek vagy gombok, csupán a szimmetrikus és a nem szimmetrikus bemenetek közötti választó kapcsoló. Az elülső kijelző konfigurálásához egy távirányítót mellékeltek. Ez mindkét csatorna kimeneti teljesítményét képes megjeleníteni, akár a teljesítmény spektrumanalíziseként, akár digitális Vu-mérőként. A távirányítót akkor is használni kell, ha a kijelzőn lévő fényt tompítani vagy kikapcsolni szeretné.

Az M8-hoz hasonlóan a távirányítót akkor is használni kell, ha a készüléket a hálózaton keresztül, etherneten keresztül történő IP-vezérlésre kívánja beállítani.

Fenséges kifinomultság és robbanékony dinamika

A Michi sorozat sztereó változata a Hegel H30 és a McIntosh MC312 árkategóriájába tartozik, de csatornánként 500 w-os teljesítményével mindkettőnél erősebb. Nem sok 2 x 500 w-os erősítő létezik. Ennyi teljesítmény csatornánként általában csak monoblokkokban található.

Az általunk tesztelt erősítők közül a McIntosh MC462 áll a legközelebb hozzá. A maga 2 x 450 w-os teljesítményével ugyanabban az osztályban van, de nem ugyanabban az árkategóriában, hiszen több mint 30 százalékkal drágább.

És itt közelítünk a lényeghez. A Rotel Michi S5 nem egy forintos tétel, de még így is kedvező árú. Hiszen hol máshol kaphat ennyi nyers teljesítményt ennyi finomsággal és zenei varázslattal körülvéve?

Az erősítőt többnyire ugyanazokkal a hangszórókkal teszteltük, mint az M8 monoblokkokat. Mint például az Electromotion ESL X, a Martin Logan hibrid elektrosztatikusak, de az Audiovector SR3 Concrete RAW is, amely az Audiovector SR3 sorozat zászlóshajójának egy különleges változata.

Az S5 különböző hangszórókon pontosan ugyanolyan élményt nyújtott, mint a két M8-as blokk. Szokatlanul finomra hangolt és kifinomult hangzásvilágot kapunk, robbanékony dinamikával, ami fizikailag is fáj.

Nemcsak a hangszerek és az ének hangzása megdöbbentően jó, hanem az is, hogy a hangszínpad mekkora térrel és levegőséggel képes körbevenni minket.
Egy McIntosh erősítővel szerzett élményhez képest a hangzás feszesebb, a basszus pedig kicsit jobban definiált. A jól ismert Kari Bremnes The Power of the Moon nyitánya, akkorát rúgott, hogy elállt a lélegzetem, amikor a dobok becsapódnak a teszt helységünkbe. Ugyanakkor az énekhang csodálatosan selymesen lágyan és a hangsávban szereplő összes ütőhangszer hangja rendkívül jól fókuszáltan szólt.

Libabőrös lettem, amikor Sondre Bratland jellegzetes éneke visszhangzott Iver Kleive hangjegyein a betlehemi Születés Templomából. Ha valakit nem érint meg a zene ilyen eleven előadása, annak kőből van a szíve. Pontosan ez a hangsáv más erősítőkön és hangszórókon is remekül szól, de a Rotel erősítő teljes kontrollja a legalsó oktávok felett és az a hatalmas mélység, amit a hangzásban létrehoz, olyan, mint egy időgép az elmének.

Nincs teszt Keith Jarrett nélkül, ezúttal az Up For It pontosan azt az érzést adja, amit egy jól sikerült jazztrió felrakásakor keresünk. A zenészek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hihető háromdimenziós jelenetet alkotva a teremben. Ahol a basszusgitárjáték minden apró árnyalatát, a cintányéron suttogó apró súlytalan hangokat, a koncertzongora hangzás mélységét hallani.

Konklúzió

A Rotel új sztereó erősítője a Michi sorozatban talán a legjobb vétel a sztereó végfokok között. Vannak mások is a McIntosh, a Mark Levinson, a Gryphon, az Ayre, az Audio Research és mások, akiknek más tulajdonságait is könnyű elfogadni. De kevés, ha egyáltalán van olyan, amelyik ennyi nyers teljesítményt ötvöz annyi hangszínnel és finomsággal, mint a Rotel Michi S5. Így várja az ember a folytatást. Egy kisebb végerősítő, egy integrált erősítő, esetleg egy phono fokozat? Reménykedni szabad.