Bowers & Wilkins 805 D4 teszt

A Bowers & Wilkins nagy felhajtással és egy vadul optimista embargóidőszakkal jelentette be az új 800-as Diamond sorozatot a "D4" utótaggal, ami azt jelzi, hogy ezek a negyedik ilyen sorozat, amely a vállalat gyémánt magassugárzóit használja. Mi pedig azóta egy körútra is elmentünk a gyárukba, hogy megnézzük, hogyan készülnek.

Most pedig felvesszük a fehér kesztyűt, hogy kibontsuk az elsőként érkező dobozt - ezt a legkisebb, de minden bizonnyal nem kevésbé tetszetős újdonságot, a sorozat egyetlen állványos dobozát, a 805 D4-et.

A B&W 805 D4 rendelkezik néhány újdonsággal, de nem mindent kapott meg, például ebben a modellben nincs Biomimetikus felfüggesztés, mert a 165 mm-es Continuum meghajtó itt a közép- és mélyhangokat is kezeli, így az útja nagyobb, mint amit az új felfüggesztés (még) tud kezelni.

Másrészt a 805 D4 talán a legradikálisabb újítást kapja meg - a teljes kabinet megfordítást, amelyet eddig csak a nagyobb álló hangfalak használtak a D3-as szériában. Ezt a cég fordított borítású- csomagolású kabinetnek nevezi, mely elöl íves és az ív a hátlapi tömör alumínium gerinc felé fut ki, így csökken a hangsugárzó előlapi profilja, miközben drámaian megnövekedik az általános merevség.

Ennek köszönhetően a korábbi MDF-konstrukciót rétegelt lemez váltja fel, amelyet ragasztással, majd nyomás és hő hatására alakítanak ki. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy a keresztváltókat a hangszórók hátoldalán külön erre a célra kialakított helyekre szereljék, elszigetelve őket a belső akusztikai nyomástól, miközben a belső akusztikai térfogat is javul.

A hátsó alumínium gerincen lévő dupla csatlakozó készletet továbbfejlesztették, képes jobban tapadni a 6mm vagy 8mm-es sarukhoz, de banándugó és maximum 4mm-es csupasz vezeték csatlakoztatására is alkalmas. A dobozban takaros sarukkal ellátott átkötő kábelek találhatók; a hangsugárzókat először dupla kábelezéssel hallgattuk meg majd az átkötő kábeles változatot is kipróbáltuk.

A felső részen a gyémánt magas most egy teljesen új, merev, öntött alumínium felső részen helyezkedik el, amely felváltja a korábbi, fából készült változatot. A nagyobb merevség mellett ez a rész sima felületű "Connolly bőr" borítást kapott, fekete színben a fekete és a szatén rózsafa kivitelek esetében, valamint világosszürke színben a fehér és a szatén diófa kivitelek esetében; ez a negyedik színváltozat az egész 800-as sorozat újdonsága.

Míg maga a magassugárzó változatlan, a csőbetétes szerkezet hosszabb lett, körülbelül 30 cm-re megnyúlt, a "Solid Body Tweeter" ház továbbra is tömör alumíniumból van megmunkálva. Annyira megszoktuk már ezt az elrendezést a Bowers & Wilkins hangsugárzóknál, hogy szinte elfelejtjük, milyen ritka, hogy ez a magassugárzó ház szinte teljesen el van választva a fő hangsugárzó kabinettől, méghozzá olyan mértékben, hogy enyhén meginog, ha enyhén meglökjük.

A cég szerint most már két leválasztási pont van, ráadásul a magassugárzó motorját is áttervezték, "hogy a meghajtó egység hatékonyabban "lélegezhessen"".  Ez, valamint a hosszabb cső a magassugárzó dóm mögötti rezonanciafrekvencia jelentős csökkenését eredményezi.
Nem tudjuk megmondani, hogy a közép/basszus membrán miből készült, azon kívül, hogy ezüstfehérre festett, szőtt anyagból, mivel ez a titokzatos Continuum membrán, amelynek titkait a vállalat taktikus módon még mindig elzárva tart, miután a korábbi sárga kevlár kónuszokat fél Kína lenyúlta.
A közép/mély meghajtó egységet tartó hüvely közvetlenül - a fából készült házon keresztül - az előlap mögötti alumíniumlemezhez kapcsolódik; ez a meghajtó is új tekercselést és tekercstestet kapott.
A középső-mély hangszórókhoz előlapot mellékelnek, ahogy a fenti fő képen is látható, de bevalljuk, hogy nem vettük ki őket a dobozból. Miért rejtegetnénk a titokzatos fényes Continuumot?

Teljesítmény

Rögtön az első belehallgatás után (a Sound United és mi magunk által történő bejáratást követően) már nyilvánvaló volt - ezek a hangsugárzók jelentősen eltérnek a korábbi 805 D3 állványos hangsugárzók hangzásától.
Van a hangzásnak egy olyan szilárdsága - valójában valódisága -, amely az előző generáció teljesítménye fölé emeli őket. A 805 D3-asok nagyon jó állványos dobozok voltak, nevezetesen képesek voltak hangosan szólni anélkül, hogy megzavarodtak volna. A 805 D4-ek alig hangzanak hangsugárzóként. Bármit is játszottunk le, szállították a zenét, de úgy tűnt, hogy a tehetségüket az adott forrásanyaggal is összeolvasztották.
Ha a legtöbb állványos hangsugárzón keresztül lejátszunk egy némileg „vékony” 80-as évekbeli felvételt, mint például a The Teardrop Explodes Colours Fly Away című számát, csípős és gazos hangzást kapunk. A 805 D4-eken ez a hangzás szilárdabb, a basszusgitár által megtámogatva, pokolian ütős volt, a keverési problémákat tisztán felfedte, mely az egyértelműen a tolakodó pergő hang és a kissé túlhangolt gitárok formájában jelentkezett: szó szerint kinyilatkoztatás.

Az ugyan igaz, hogy a Sound United partner márkája, egy Classé erősítő előnyeit biztosítottuk a hangsugárzóknak, de amikor megismételtük a kísérletet az egyszerű 50W-os Musical Fidelity végerősítőkkel, nem volt gondjuk a trükk megismétlésével.
Ráadásul a 805 D4-ek biztosan nem nyomták mesterségesen a basszust, mert amikor egy olyan akusztikailag tiszta felvételt játszottunk le, mint Chick Corea Australia versenyműve, az a darab akusztikusan letisztultan ugrott be a szobába. Ez a darab általában a hangsugárzók dinamikai képességeit mutatja meg, de itt megint nem volt az a hangsugárzó-vonás, mint olyan, csak a hangszerek összjátéka a hangszínpadon, és a szoba akusztikájának figyelemre méltó érzékelése, különösen, amikor Marcus Gilmore dobos, akinek a szettje elfüggönyözve, de nem akusztikusan zárt, ride cintányérját hajtja.

Az egyetlen alkalom, amikor összerezzentünk a magas hangoktól, az I Read It (a Rolling Stone-ban) című dalban Dion énekének kínzópróbája volt, amikor nagy hangerőn játszottuk, de fogalmunk sincs, miért így vették fel.  A 805 D4 itt ismét megmutatja a valóságot: nincs lesimítás a magasaknál, ha a gyémántról van szó. Ha ezt egy kicsit soknak találja, akkor a direktnél kicsit szélesebb szögben állítsa el őket.
De előbb jól figyeljen; amikor azt gondoltuk, hogy KD Lang The Air That I Breathe általában lágyabb verziója a baloldalon kissé fényesen szól, az egyszerűen azért volt, mert még soha nem hallottuk a refrén végi cintányérdobokat ilyen hitelesen előadva abban a csatornában. Ez a szám gyönyörűen rétegzett és ezek a hangsugárzók minden árnyalatot átadtak, bár csak akkor, amikor a sok holddal ezelőtt készült 128k-s MP3 fájlról átváltottunk egy újabb AIFF rip-re. Ezeknek a hangsugárzóknak az igazmondása nyilvánvalóvá tette ezt a hibát még a nyitó fade-up vége előtt.

A klasszikus hangzást természetesen ugyanolyan terjedelemmel, hangszínezéssel és finomsággal kezelte, mint a jazzt. És jó néhány új felvételt is élvezhettünk - az Amyl and The Sniffers Choices-ét megfelelő cölöpverő energiával és ritmussal hajtotta, és kitűnően csettintettek a Park Hye Jin I Need You-jának ütőhangszerei.
Nem tetszett neki egy különösen szörnyű basszusokkal rendelkező szám - Tyler, The Creator EARFQUAKE című száma, amellyel nem csak a legmélyebb cuccok hiányoztak a felvételről, de a középtartományok bemutatása is veszélybe került a túl mélyre való törekvés nyomása alatt.
Tekintettel a 800-as sorozat Abbey Road kapcsolataira, nem tudtuk befejezni néhány Beatles nélkül. Nem a modern digitális remasterek - az 1970-es Hey Jude válogatás LP csodálatos ausztrál bakelit nyomását tettük fel.
Bár hallottuk McCartney basszusát nagyobb és erősebben hangsugárzókból még teljesebben kiemelkedni, a 805 D4-ek gazdag és valósághű előadással töltötték meg a szobát erről a finom bakelitről; egy olyan kisebb klasszikusnál, mint az Old Brown Shoe, McCartney botladozó basszusgitárja betöltötte a bal csatornát, és Harrison orrhangú és kezelt énekének elegendő központi teret hagyott a tisztasághoz. A bakelit valóban annyira élvezetes volt, hogy a nap hátralévő részében még többet kurbliztunk.

Ez a legjobb dicséret, amit a 805 D4-eknek adhatunk - összecsomagolhattuk volna őket, és visszatehettük volna nagyobb referencia hangsugárzóinkat az őket megillető helyre, de a 805 D4-ek tisztasága, helyessége és időnkénti kinyilatkoztatásai miatt tovább hallgattuk őket. A 800-as szériával kapcsolatos hype természetesen mindig jelentős, de ezek a hangfalak valóban beváltják az ígéreteket.

VÉLEMÉNYÜNK

Az új 805 D4 állványra szerelhető hangsugárzók jelentősen jobb teljesítményt nyújtanak az előző változathoz képest, tisztaságuk, helyességük és az időnkénti kinyilatkoztatásuk miatt hallgatjuk őket.

MELLETTE

Szilárd, mégis sziporkázó teljesítmény

Rendkívül pontos hangképzés

A fordított kialakítás remekül néz ki

ELLENE

Erős basszus, de végső soron korlátozott

Specifikációk: Bowers & Wilkins 805 D4

Típus: Kétutas basszusreflex

Meghajtó egységek: 25 mm-es gyémánt dóm magassugárzó; 165 mm-es Continuum közép/mélysugárzó

Impedancia: 8 ohm névleges; 4,6 ohm minimum

Érzékenység: 88dB (2,83V/1m)

Méretek (ma.szé.mé.): 440 x 240 x 373mm

Súly: 15,5 kg