A Bowers & Wilkins és az Abbey Road stúdió

Van egy történet, amely már több mint egy évtizede kering az északnyugat-londoni Abbey Road stúdió megszentelt termeiben. A történet középpontjában egy csapat stúdiómérnök áll, akik összegyűltek, hogy először hallgassák meg egy híres zongorista felvételét az akkori legújabb Bowers & Wilkins 800-as sorozatú Diamond hangsugárzókon.

A mérnökök már korábban is hallották a felvételt, de ahogy a munkamenet előrehaladt, és a csoport a fülüket a vadonatúj hangsugárzók részletes hangzásának befogadására fordította, valami történt. "A mérnökök észrevették, hogy van egy olyan hang, amelyet korábban eddig nem hallottak" - mondta Jeremy Huffelmann, az Abbey Road Studios vezérigazgatója. "Először azt hitték, hogy ez a hangsugárzó hibája, de kiderült, hogy valójában, amit először hallottak, az valami egészen más volt."

A fantomhangot Andy Kerr, a Bowers & Wilkins termékmarketing- és kommunikációs igazgatója "gyenge kopogásként" írta le. Andy szerint a cég mérnökeit többször is felkérték, hogy mérjék meg és mérjék újra a 800-as sorozatú Diamond hangszórókat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem egy rosszul elhelyezett hangsugárzó vagy egy hibás hangszóró miatt keletkezett a zaj.

Az Abbey Road stúdióba tett harmadik útjuk után a Bowers & Wilkins csapata végül megkérte a hangmérnököket, hogy játsszák vissza a felvételt, hogy saját maguk is hallhassák ezt a pattogást. Elindították a lejátszást, és valóban, ott volt a fura hang: egy tompa kattogás, mintha egy ceruzaradír kopogna egy darab papíron. "Nagyon halk volt. A mérnökök egymás felé fordultak - "Mi lehet ez?" - mondta Kerr. "Végül kiderült, hogy a zongorista mandzsettagombjai voltak, amelyek a billentyűkhöz csapódtak, miközben a zongora szólt. Ezt még soha senki nem hallotta korábban."

Az, hogy a Bowers & Wilkins 800 Series Diamond ilyen hihetetlen tisztaságot és részletességet tudott produkálni, nem érte meglepetésként az Abbey Road csapatát. 1982 óta használják az 55 éves brit audio cég hangsugárzóit, ez a 40 éves kapcsolat számtalan ikonikus zenei alkotást eredményezett, és a hangsugárzókat a deszkák mögé állított kivételesen tehetséges mérnökcsapat számára a legkedveltebb standarddá tette.

"Amikor a mérnökökkel beszélgetünk arról, hogy miért bíznak annyira a Bowers & Wilkins hangsugárzókban, a részletekről és a pontosságról beszélnek. Amikor visszahallgatják, lelki szemeik előtt látják, hogy hova helyezték el a mikrofonokat abban a teremben, hallhatóan "látják", hogy hol vannak a hangszerek" - mondja Huffelmann. "Ez a részletesség adja meg a bizalmat, hogy bármit is adnak elő, azt a lehető legpontosabban rögzítik és közvetítik".

Az Abbey Road Studios nagy múltú 3 stúdióját alkotó minden egyes tér másképp fejezi ki magát, és saját hangzásvilágát hozza a felvételekhez. A Studio One drámaisága és mélysége miatt olyan zeneszerzők kedvence, mint Howard Shore és John Williams, a Gyűrűk Ura és a Star Wars zenéinek alkotói. "Amikor először hallottuk a Star Wars főcímzenéjének felvételét, a vezérlőteremben mindenki libabőrös lett" - mondja Andrew Dudman, az Abbey Road Studios vezető hangmérnöke, akinek volt szerencséje Shore-ral és Williamsszel együtt dolgozni ezeken a korszakalkotó zenéken.

Az ikonikus kettes stúdió egy kicsit kisebb térrel büszkélkedhet, ahol a Beatlestől és a Radioheadtől kezdve olyan neves művészek készítettek felvételeket, mint Wolf Alice, Sam Smith és a Black Pumas; a hármas stúdió pedig egy intimebb környezet, amelyet olyan korszakuk leghíresebb énekesei is megtiszteltek már, mint Amy Winehouse vagy Florence Welch.

Az Abbey Road Studios igazi varázsát az olyan mérnöki tehetségek, mint Dudman, akik a keverés és a maszter alkímiája mögött állnak, és a rendelkezésükre álló, nagy hanghűségű eszközök találkozása adja. "A Bowers & Wilkins hangsugárzókkal pontosan meg lehet határozni, hol helyezkedik el a hang, hol vannak a hangszerek a hangmezőben" - mondja Dudman - "A részletesség őrületes".

A Bowers & Wilkins hangzást több mint 40 évvel ezelőtt hallhattuk először az Abbey Road stúdióban. 1980-ban John Bowers és vezető akusztikai mérnöke, Steve Roe személyesen szállított egy pár 801-es hangsugárzót a stúdióba, és bemutatta őket. Ahogy Andy Kerr elmeséli a történetet, körülbelül 10 percnyi hallgatás után "az Abbey Road Studios [csapata] valami olyasmit mondott nekik, hogy "Igen, ez így jó, ezeket itt hagyhatjátok". A hangsugárzók maradtak, és azóta is ott vannak, a Bowers & Wilkins és az Abbey Road Studios közötti tartós kapcsolat aprólékosan megtervezett szimbólumaként.

A két csapat közötti kapcsolat középpontjában egyetlen koncepció követése áll: a Valódi Hangzás. A Valódi Hangzás akusztikai alapelve, mindannak az alapja, amit a Bowers & Wilkins képvisel. E filozófia szerint a hangsugárzóknak nem szabad semmit sem hozzáadniuk, sem elvenniük a felvételhez. "A hangsugárzó a fő eszköz, amellyel bármely mérnök vagy producer hallani fog valamit. Ez az egyetlen átviteli médium, ezért jónak kell lennie" - mondja Chris Parker, az Abbey Road Studios asszisztens hangmérnöke. "És ha észreveszel egy hangsugárzót egy szobában, és azt mondod, hogy "Hű, azok X vagy Y hangsugárzók", akkor az általában nem jó dolog."

Az Abbey Road Studiosban található Bowers & Wilkins hangsugárzók arról híresek, hogy eltűnnek a stúdió hátterében, és zökkenőmentes csatornaként szolgálnak a művész és a hangmérnök között, ami hihetetlen eredményeket képes hozni. Chris dolgozott Little Simz 2021-es, megható Sometimes I Might Be Introvert című albumán, amelyet az egyes és kettes stúdióban rögzítettek. Simz és Inflo producer nagyszabású, teátrális jelleget akartak adni a lemeznek, ezért a vonósokat és a fúvósokat az egyes stúdióban vették fel, míg a dobfelvételek a kettes stúdióban zajlottak. (Chris a kettes stúdiót a "világ legjobb hangzású dobtermének” nevezi).

A Valódi Hangzásra való törekvés egy visszacsatolás az olyan helyek mérnökei, mint az Abbey Road Studios és a Bowers & Wilkins csapata között, akik folyamatosan keresik a technológia fejlesztésének lehetőségeit. "Ők figyelnek. Ha mi azt mondjuk, hogy "Ó, ezt ki kell igazítani", a Bowers & Wilkins azt mondja, hogy "Oké, akkor ezt finomítjuk"" - mondja Sean Magee, vezető mastering mérnök és az Abbey Road Studios több mint 25 éves veteránja. „ Amikor meghozták a 800 D3-asokat, adtunk nekik jegyzeteket tapasztalatainkról, áttervezték, és ezzel hozzá tudtunk járulni a fejlődési folyamathoz. Aztán kijöttek a következő generációs D4-esek, és egyértelmű, hogy figyelembe vették a tanácsainkat."

Ez a mélyen gyökerező akusztikai filozófia következetesen áramlik a professzionális minőségű referencia-monitoroktól, mint a 800-as sorozatú Diamond, a belépőszintű 600-as sorozaton át a Formation vezeték nélküli hangsugárzókig és legutóbb az új Zeppelin vezeték nélküli hangrendszerig, amelyet a Rolling Stone Essentials 2021 - Best Smart Speaker díjjal ismert el. "Minden termékünk a tervezéstől az értékesítésig Valódi Hangzás filozófiára épül" - mondja Giles Pocock, a Bowers & Wilkins márkamarketingért felelős alelnöke. "Ez a DNS nem csak az általunk gyártott professzionális stúdióminőségű monitorok esetében érvényesül, hanem az egész termékcsaládon átível, legyen szó fejhallgatókról, vezeték nélküli hangsugárzókról vagy autós audió rendszerekről"."

Az Abbey Road Studios és a Bowers & Wilkins összefonódó története is ezt a meggyőződést bizonyítja. Több mint 40 év után, amikor a művészek, zenészek és mérnökök számára lehetővé tették, hogy hallhassák kreatív teljesítményük valódi természetét, a visszacsatolás, amely mindkét intézmény tökéletességre való törekvését hajtja, előreviszi az iparágat, legyen szó akár egy teljes szimfonikus zenekar pompájának megörökítéséről, akár egy pár mandzsettagomb fantomkopogásának felszínre hozásáról egy legendás felvételen.