WiiM Ultra What Hi-Fi? teszt
WiiM Ultra
(Image credit: What Hi-Fi?)
Előnyök
+Ropogós, tiszta hangzás
+Kiegyensúlyozott hangzás minden műfajban
+Lendületes, agilis előadásmód
+Nagyszerű csatlakoztathatóság és streaming funkciók
+Az érintőképernyős kijelző érzékeny
+Megnyerő, könnyen kezelhető dizájn
Hátrányok
-Nincs AirPlay
-Cambridge MXN10 nagyobb részletességet és dinamikusabb árnyalatokat kínál hasonló pénzért
A WiiM Pro Plus viharral vett minket - és az audio világot -, a funkciók, az egyszerű használat és a teljesítmény roppant szimpatikus kombinációjával a hi-res zenei streaminget eddig nem látott, megfizethető és mainstream szintre emelte. Most a várva várt, feljebb lépő modellen, a WiiM Ultra-n van a sor, hogy szemügyre vegyük. Vajon az Ultra képes-e megfelelni az elvárásoknak, és egy újabb nyerő kombinációt nyújtani? Spoiler: ez jó hír.
Ár
(Image credit: What Hi-Fi?)
A WiiM Ultra ára 349 font / 329 dollár / 599 ausztrál dollár, és mostantól a márka zászlóshajója a streamer, és egy lépcsőfok a 219 font / 219 dollár / 339 ausztrál dollár Pro Plushoz képest.
Az Ultra ára annyira versenyképes, hogy a legtöbb rivális hi-fi márkától származó rivális zenei streamer belépőszintű területére esik. Az uralkodó bajnokunk ebben a kategóriában, a Cambridge Audio MXN10, 449 £ / 499 $ / 899 $ / AU$899, de most már 349 £-ért kapható az Egyesült Királyságban és már 399 $ / 749 $ / AU$749 az USA-ban és Ausztráliában. A négycsillagos Bluesound Node Nano a tiéd 299 £ / 299 $ / 99 $ / 499 $ / 499 $ AU dollárért, de a Cambridge-t a WiiM-nek a mi szemünkben meg kell vernie.
Építés és kialakítás
(Image credit: What Hi-Fi?)
Rögtön a tárgyra térünk: a WiiM Ultra használata öröm a tetszetős, felhasználóbarát kialakításnak köszönhetően. Olyan friss, modern érzést kelt - az elegáns, kompakt kialakítástól kezdve, amely egy Mac Mini-t juttat eszünkbe, egészen a nagyon hívogató érintőképernyős kijelzőig.
Ez egy okosan megépített készülék, és különösen tetszik, ahogyan a képernyő körbeöleli az alumíniummal burkolt test széleit - ez egy szép részlet, és emeli a minőségérzetet. Egy kicsit magasabb, szélesebb és mélyebb, mint az aprócska Pro Plus (majdnem kétszer akkora), de szerintünk jól mutatna az asztalon, a tévé alatt vagy a játékkonzol mellett, valamint egy hagyományos hifi-állványban is. Vizsgált példányunk az Apple-idéző űrszürke kivitelben készült, de világosabb ezüstszínű modell is kapható.
A készülék előlapját a 3,5 hüvelykes színes érintőképernyő uralja, amelyen az albumok művei, valamint a bemenetek kiválasztására, az EQ-beállítások módosítására, az előbeállítások elérésére (ez egy nagyszerű funkció a kedvenc lejátszási listák és rádióállomások gyors lejátszásához) és sok másra szolgáló ikonok láthatók. Mellette egy nagyméretű vezérlőtárcsa segítségével állíthatja a hangerőt és szüneteltetheti/lejátszhatja a zeneszámokat. Ez a minimalista, sallangmentes kialakítás egyszerre informatív és vonzó - még inkább, ha megtudjuk, hogy az Ultra mennyire érzékeny használat közben.
Az érintőképernyő majdnem olyan gördülékeny, mint egy okostelefon képernyőjének használata, a koppintások és húzások simán reagálnak az ujjbegyünkre, olyannyira, hogy az alapvető lejátszási parancsokhoz és a mentett lejátszási listák elindításához inkább a kijelzőt használjuk, mint az okostelefonunk vezérlőalkalmazását. Ez persze attól függ, hogy a zenei rendszer hol van elhelyezve az Ön ülőhelyéhez képest, de ha az Ultra karnyújtásnyira van, a képernyő megérintése második természetűvé válik.
A WiiM Ultra mellett még a díjnyertes Cambridge MXN10 (amely nem rendelkezik kijelzővel) is kezd kissé elavultnak és egyszerűnek tűnni. A WiiM Ultra tapinthatóbb, karcsúbb felhasználói élményt is nyújt, a WiiM Home alkalmazás simán fut, és minden logikusan van elrendezve - a beállításoktól kezdve a zeneforrások elérésén át az összes zeneforrás eléréséig, sőt, még az óralap és a háttérkép hátterének testreszabásáig a képernyőn. Mindez ráadásul könnyen hozzáférhetőnek is tűnik - ez nem egy olyan audiofil termék, amelynek működtetéséhez bizonyos szintű műszaki ismeretekre van szükség; bárki kezdettől fogva használhatja.
Jellemzők és csatlakozások
(Image credit: What Hi-Fi?)
Az árához képest elég lenyűgöző, hogy a WiiM Ultra milyen sok fizikai csatlakozót tudott elhelyezni. Megkapja a szokásos RCA sztereó vonalszintű bemeneteket és kimeneteket, valamint digitális optikai be/kimenetet és koaxiális kimenetet. De ez a WiiM méltó az „Ultra” nevéhez, mivel tartalmaz egy HDMI ARC bemenetet és egy mozgó mágneses phono fokozatot is. Már ez is hatalmas előrelépés a Pro Plushoz képest, mivel könnyebben integrálhatja a TV rendszerébe, és olyan forrásokat is hozzáadhat, mint például egy DAC-ot igénylő CD-továbbító; még egy lemezjátszót is csatlakoztathat az Ultra-hoz.
Egy mélynyomó kimenet, egy USB-A bemenet a médiameghajtóról származó fájlok lejátszásához és egy Ethernet-port egészíti ki a zsúfolt hátlapot. Az elülső oldalon egy 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozót is talál, amelyhez csatlakoztathatja a vezetékes konzolokat a késő esti zenehallgatáshoz. Ez körülbelül kétszer annyi csatlakozó, mint a WiiM Pro Plus esetében, és még a Cambridge MXN10 sem kínál HDMI vagy MM phono bemenetet.
A fontos streaming oldalon nagyjából ugyanazokat a széleskörű funkciókat kapja, mint a Pro Plus, egy meglepő kivétellel. Az Ultra bármilyen DLNA-kompatibilis hálózati tárolóval együttműködik, hogy elérje és streamelje a nagy felbontású hangfájlokat a hálózaton keresztül. Az Ultra belsejében egy 32 bites/384 kHz-es ES9038 Q2M SABRE DAC található, de a Pro Plushoz hasonlóan natívan akár 24 bites/192 kHz-es PCM-fájlok lejátszására is képes - ami bőven elegendő a legtöbb streaming és digitális könyvtár számára.
Támogatja a Tidal Connect, a Spotify Connect, az Amazon Music, a Deezer és a Qobuz, valamint az internetes rádiók és a BBC rádió mellett. Az eszközökről történő streaminghez Bluetooth 5.3 és a Google Chromecast is a fedélzeten van, de a figyelemre méltó kivétel itt az AirPlay. Azok, akik elkötelezett iOS-felhasználók és Apple Music-előfizetők, ezt a kihagyást fogják sérelmezni, de a WiiM legújabb termékei (WiiM Ultra és WiiM Amp Pro) nem rendelkeznek AirPlay 2-vel. Az olcsóbb Pro Plus még mindig támogatja az AirPlay-t, ha ez nagy prioritás az Ön számára. Érdemes megjegyezni, hogy a Bluesound Node Nano riválisa nem támogatja a Chromecastot, de az AirPlay-t igen, míg a Cambridge Audio MXN10 mindkettőt támogatja.
(Image credit: What Hi-Fi?)
Az egyéb funkciók - többszobás, hangvezérlés, szobakorrekció, kiterjedt EQ-hangolás az egyes bemenetekhez - könnyen követhető lépésekkel kerülnek bemutatásra. Ami nagyon tetszik az Ultrában, hogy az összes szükséges kábelt - optikai, RCA összekötő, HDMI kábel - tartalmazza a doboz. Ez azt jelenti, hogy az Ultra-t egyenesen a rendszerhez csatlakoztathatja, függetlenül attól, hogy milyen bemenetet vagy forrást használ, és nem kell várnia a megfelelő kábel megvásárlására vagy megtalálására. A mellékelt távirányító is szépen kidolgozott és könnyen használható, és ha azon tűnődik, hogy a csudába csatlakoztassa lemezjátszója földkábelét az Ultra-hoz, akkor a mellékelt tartozékban van egy tartozék, amelyet egyszerűen a hátuljára kell csatlakoztatni (a „föld” feliratú), és ez lehetővé teszi.
Ha egynél több WiiM készülék van csatlakoztatva az alkalmazásban (tesztelésünk során az Ultra és a Pro Plus is használatban volt), van egy kis furcsaság, hogy az egyik WiiM egységen bejelentkezett zenei streaming szolgáltatás nem kerül át automatikusan a másik hozzáadott WiiM készülékre, így minden termékhez újra be kell jelentkeznie és újra kell rendelnie az előbeállításokat. Nem tart azonban túl sokáig, mire mindent beállíthatsz.
Hang
(Image credit: What Hi-Fi?)
A WiiM Ultra-t a Naim XS 3 integrált erősítőből és Epos ES7N hangszórókból álló referencia rendszerünkhöz csatlakoztatva teszteltük, de árban kompatibilisebb partnereszközök a Rotel A8 és a Rega io erősítők, valamint a Wharfedale Diamond 12.1 és a B&W 607 S3 hangszórók. Az Ultra-t nem kell hagyományos hifi szeparált rendszerbe sem csatlakoztatni; közvetlenül powered vagy aktív hangszórókkal, például az Elac Debut ConneX-ével párosítva egy ultrakompakt és modern rendszert hozhat létre.
A WiiM azt mondja, hogy „audiofil minőségű” alkatrészeket használt az Ultra streamerben az újabb, fejlett DAC mellett a Pro Plushoz képest, és a hangminőségben való előrelépés már a lejátszás megkezdésének pillanatától kezdve egyértelmű. Doechii Alligator Bites Never Heal című albumát a Tidalon keresztül játsszuk le, és a vad, mégis játékos hangzás élesen és tisztán jön át az Ultra segítségével. A lendületes ritmus mögött fürgeség és tisztességes pattogás van, míg a Denial Is A River-en a határozott, kristálytiszta énekhangja bőséges hozzáállással és részletességgel szólal meg. Játsszuk le Billie Eilish Blue című számát, és azt találjuk, hogy az Ultra finom egyensúlyozásra képes, a frekvencia egyik vége sem lóg ki indokolatlanul, vagy hangzik elsimítva. Van elég hely és harapás a felső végén, anélkül, hogy túlságosan éles vagy fröcsögő lenne; míg a Massive Attack Paradise Circus című számában a basszusgitár megfelelő mennyiségű ütőerővel és szilárdsággal rendelkezik.
Az előadás meglehetősen nyitott és már az elejétől fogva könnyed hallgatást biztosít. A Pro Plus mellett a WiiM Ultra egyértelműen előrébb jár, ha a részletességről, a tisztaságról és a térérzetről van szó. Az UItra testesebb és tágasabb hangzást kínál, nagyobb izomzattal és dinamizmussal, mint a Pro Plus. A kisebbik testvér még mindig elég jól összefogja a zenét a kedvező árához képest, de az Ultra érettebb és alkalmasabb hangzása többet árul el a lejátszott zenéről, akár Bluetooth használatával, akár CD-ről szalagozott WAV-fájlok streamelésével egy NAS-meghajtóról.
(Image credit: What Hi-Fi?)
Abszolút értelemben szeretnénk, ha a zongorahangok és vonós hangszerek egy kicsit több textúrát tárnának fel, és egy lendületesebb ritmusérzék sem lenne rossz. Az árban rivális Cambridge Audio MXN10 megmutatja hi-fi származását azzal, hogy az Ultra-nál nagyobb dinamikai mozgástérrel és ritmikai pontossággal, valamint a részletek finomabb részletességével nyújt több textúrát és mélységet. Erik Satie Gnossienne No.1 című művében és Taylor Swift/Bon Iver Exile című művében a zongora hangjai gazdagabbak és hitelesebben szólalnak meg, míg Doechii humora és személyisége a Cambridge segítségével árnyaltabban jelenik meg.
Ennek ellenére a WiiM Ultra teljesítményét hallgatva sosem érezzük úgy, hogy alulmaradtunk volna. Ez egy szerethető, rendezett teljesítmény, amely arra késztet minket, hogy több dalt is lejátsszunk a különböző zenei könyvtárainkból. Tetszik, ahogyan az Ultra nem próbálja nyíltan magára vonni a figyelmet; tiszta, kiegyensúlyozott és mozgékony hangzása elég ütős és pezsgő ahhoz, hogy fenntartja az érdeklődést.
A számos EQ-előbeállítással vagy a frekvenciák saját maga is finomhangolhatja az Ultra hangzását az ízlésének megfelelően; úgy találtuk, hogy az Acoustic opció extra adag szikrát és lendületet adott, amikor úgy éreztük, hogy bizonyos daloknak (például a Yard Act szardonikus Dream Job-jának) szüksége van rá, de vegye figyelembe, hogy ez felborítja az Ultra szépen megítélt egyensúlyát, mivel túlságosan előre tolja a középhangokat. Úgy döntöttünk, hogy az EQ-t a legtöbb hallgatásunk során Flat vagy kikapcsolt állapotban tartjuk.
(Image credit: What Hi-Fi?)
Az Ultra hangzása a különböző streaming források, valamint az analóg és digitális bemenetek között meglehetősen egységes maradt. Az optikai bemenetre csatlakoztatjuk referencia Cyrus CDi lemezünket, és ugyanazt az egyensúlyt és karaktert találjuk a Jamiroquai és a The Unthanks lemezek pörgetésekor, egy kicsivel nagyobb stabilitással és szilárdsággal a streaminghez képest. A fejhallgatófokozat ugyanezt kínálja, de még egy leheletnyivel gazdagabban, míg a mozgó mágneses phono fokozat rendben van, de itt nem az Ultra erőssége. A Rega Planar 3 RS Editiont csatlakoztatjuk, és inkább felhős, mint tiszta a hangja, a dinamika összenyomott, és a magas hangok le vannak borotválva a középső egyensúly javára. Jó, hogy van rá lehetőség, de valószínűleg jobb minőségű phono stage teljesítményt fogsz kapni az erősítődben lévő vagy egy külső phono stage-től.
Ítélet
(Image credit: What Hi-Fi?)
Ha a hangminőség a legfőbb prioritás, akkor a Cambridge MXN10 továbbra is a legjobb ajánlásunk egy megfizethető árú hálózati audio lejátszó számára. A WiiM streamer azonban érett és magával ragadó teljesítményt nyújt, miközben a funkciók, a csatlakoztathatóság és a fantasztikus felhasználói élmény halálos kombinációja az árához képest páratlan.
Bár mi a hangminőséget tartjuk a végső döntőbírónak a véleményünkben, nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy a WiiM Ultra használat közben teljesen elbűvölőnek találjuk. Modern, felhasználóbarát kialakítása széles
ÉRTÉKELÉS
Hangzás 4
Felépítés 5
Tulajdonságok 5
