Michi X5 teszt a Hi-Fi News magazinban

Számítson a váratlanra: ez lesz az első lecke a könyvben, ha valaha is megírom a Hi-Fi „Tesztelés kezdőknek” című könyvet. Tudják, csak azért, mert valami másnak tűnik, még nem biztos, hogy az is… Túl sokszor botlottam már bele egy hangsugárzóba, amely a kínálat közepén helyezkedik el és látszólag ugyanazt a meghajtó egység receptet használja, de aztán kiderül, hogy teljesen kiugró - jó vagy rossz értelemben - a zenei lejátszás szempontjából. Ugyanez érvényes az erősítőkkel is. Tehát, csak azért, mert az egyik modell alig tűnik többnek egy másik változatánál, ne várjuk, hogy ugyanolyan kiegyensúlyozott tulajdonságokkal rendelkezik, csak "jobban".

Vegyük például az itt lévő Michi X5-öt. Ez a Rotel 2000 fonttal olcsóbb X3 modelljének [HFN Apr '21] 6300 fontos "nagy testvére" és külsőleg úgy tűnik, hogy ugyanaz az erősítő szó szerint nagyobb méretben. Ugyanazzal a 485x452mm-es alapterülettel rendelkezik, de 45mm-rel magasabb (195mm), míg a súlya 14,9kg-al nőtt, a kisebb modell, jelentős 28,9 kilogrammjáról 43,8kg-ra. Ez egy minden tekintetben nagy és lenyűgöző megjelenésű integrált erősítő, még az impozáns, de karcsú X3 által felállított mércével mérve is.

Megnövelt teljesítmény

A nagyobb testvér kapott néhány további szolgáltatást, amelyekre rövidesen rátérünk, továbbá még lenyűgözőbb teljesítmény adatokat: az X3 200W/8Ω-on és 350W/4Ω-on, az X5 pedig 350W/8Ω teljesítményt ígér és 4 ohmon kényelmesen túlteljesíti a 600W értéket [lásd PM's Lab Report, 63. oldal]. Az X5 további egy aszimmetrikus analóg bemenettel rendelkezik, így összesen négy van belőlük, valamint egy szimmetrikus bemenettel. Az extra bemenet az "Aux 2" feliratot kapta, bár mint korábban, az összes bemenet átcímkézhető az előlapi kijelzőn a készülék menürendszerében

Van még MC phono képesség is, valamint a junior erősítőn is megtalálható MM phono bemenet. A megfelelő hangszedő típus kiválasztása ismét a menük mélyén történik, a menük görgetésekor a nem használt bemenetek kihagyásának lehetőségével együtt. Ezen felül egy adott bemeneten ki és bekapcsolható a hangszínszabályozás, valamint egy adott bemenet fix hangerőszintre is beállítható.

A régi időkben azt mondtuk volna, hogy ez akkor hasznos, ha az erősítőt egy AV-vevő vagy processzor front bal/jobb előerősített kimenetével együtt használjuk, hogy egy surround rendszerbe integráljuk. Manapság ugyanilyen fontos, ha az erősítő olyan komponenssel van párosítva, amely saját hangerőszabályzóval rendelkezik, például egy okostelefon vagy tablet, amelyet zene streamelésére használnak. Igen, lehet, hogy a Michi X5 magasra tör, ahogy az árcédula is sugallja, de úgy is tervezték, hogy a modern audio rendszerekhez szükséges rugalmassággal is rendelkezzen.

Teljes választék

Tehát a digitális bemenetek sokasága mellett, beleértve az USB-B-t a számítógépes csatlakozáshoz, valamint három optikai és három koaxiális bemenetet, a hátlapon egy kis lap alakú antenna is található [lásd a 63. oldalt], amely Bluetooth vezeték nélküli csatlakozást kínál, AAC és aptX kompatibilitással.

Valójában az egyetlen csalódás - egyesek számára - az USB-A és Ethernet portok szolgáltatásainak hiánya. Ezek csupán az X5 firmware frissítésére valók, valamint az USB-A bemenet 5V-os tápellátást is kínál a külső eszközök számára, az Ethernet pedig az erősítő hálózaton keresztüli vezérlését, de sajnos egyik sem támogatja a zenelejátszást.

Egy külső IR-vevő is használható, ha el szeretné rejteni az összes erősítő fényes fekete szépségét, míg a 12V-os trigger portok külső eszközöket kapcsolhatnak és van egy RS232 port is az egyéni telepítésű rendszervezérléshez.

Az X3-hoz hasonlóan a két hangszórócsatlakozó-készlet párhuzamosan van kialakítva, és egyetlen pár megfelelő hangsugárzó kettős bekötésére való. Egy pár előerősített kimenet áll rendelkezésre, ha esetleg egy külső erősítőt szeretne hozzáadni a hangsugárzók kettős-erősítésű meghajtásához. A hátlapon két mono mélynyomó kimenet, valamint az előlapon egy fejhallgató aljzat található.

Az X3-ból megmaradt az egyszerű előlap, amely nem tartalmaz mást, mint a forrás- és hangerőszabályzókat, valamint egy nagy, jól látható kijelzőt, amely olyan - mind kikapcsolható - díszítésekkel van ellátva, mint a VU-mérők és a spektrumanalizátor megjelenítések. Ha teljesen letisztult fekete megjelenésre vágyik, a kijelző fénye tompítható vagy kikapcsolható, az összes Michi integrált és a P5 előerősítőnél is használt távirányítóval [HFN május '20]. Ez a masszív kis eszköz [lásd a 63. oldalt] az áttekinthetőség mesterműve - akár a hangszínt és az egyensúlyt is beállíthatja ideiglenesen anélkül, hogy fel kellene állnia a hallgatói székéből.

Sötét csillag

Mivel az X3 annyira lenyűgözőnek bizonyult, bevallom, hogy az X5-öt várakozással és némi félelemmel közelítettem. Paul Miller ismerteti a legfontosabb különbségeket (lásd alább), de az a kínzó gondolat maradt bennem, hogy az X3 annyira jó lehet, hogy az X5 által kínált bármilyen feltételezett nyereség inkább csak növekmény lehet, mintsem valami teljesen más.

Végül az X5 nemcsak, hogy másnak bizonyult, hanem meglepő mértékben nem is hasonlított az X3-hoz. A "kisebb teljesítményű" erősítő nagy, merész, ugyanakkor lendületes és tágas hangzását itt egy lágyabb, kissé sötétebb előadásmód váltotta fel. Továbbá, bár a nagyobb Michi X5 kétségtelenül kiválóan képes a hangszórók feletti teljes kontrollra, hatalmas hangerővel. Ezen felül természetesen megdöbbentő dinamikai képességekkel is rendelkezik, mind mikro-, mind makroszinten, de a hangja nem képes úgy megmozgatni a hallgatót, mint az X3.

Ez kétségtelenül egy rendkívül lenyűgöző erősítő, de hogy gerinc-bizsergető? Nem egészen...

A Jerry Junkin/Dallas Winds felvételét lejátszva StevenSpielberg 1941-es menetéről [At The Movies; Reference Recordings RR-142], John Williams egy túláradó darabjáról, mely masszív dinamikával rendelkezik az egész számban, az X5 sötétebb, "egy darabból" hangzást mutatott, csökkent hangszeres részletességgel és textúrával és nagyobb hangsúlyt fektetett a tömeges erők méretére a szám előrehaladtával.

Még több Williams, a "Duel Of The Fates" [Playing John Williams; ACT 9764-2] David Helbock szólózongorájának nagyon "dögös" felvételén, B&W 800 D3 hangszórókat meghajtva [HFN Oct '16] az X5 meglehetősen távolinak hangzik ezzel a közeli produkcióval. Az előadás kétségtelenül gyors és ütős, ugyanakkor hiányzik belőle némi környezet.

 Egy olyan felvétel, mint Till Brönner The Good Life [Masterworks 88875187202], a hallgatási jegyzeteim szerint az X5 stílusának jól fog feküdni, "a tompított trombita lélegzetelállítóan és gyönyörűen áll a középpontban, mögötte pedig a basszus/dob/zongora sávja sorakozik". A dobok hátul pattognak és suhognak, a basszus pedig finom meghatározottsággal és rezonanciával rendelkezik". Ugyanezek a jegyzeteim azt is összegzik, hogy ez az album "aligha igényes, de itt nagyszerűen szól".

Az „X” faktor

Az X5 tényleg csak egy "nagyobb X3"? Az X5 extra tömege a vaskosabb, nagyobb méretű vázból, a dupla tápegység transzformátorokból és a mammut 22 000 µF-os „Slit-foil” tároló kondenzátorokból ered. Csatornánként ugyanaz a hat pár Sanken bipoláris kimeneti eszköz található rajta, mint a X3 esetében, de a továbbfejlesztett tápegységgel nagyobb 2x350W/8Ω teljesítményt biztosít, szemben a "csak” 2x200W/8Ω teljesítménnyel az X3 esetében.

A valóságban természetesen az X5 8/4Ω-os terhelésen is felülmúlja az X3-at.  Nyolc ohmon

2x450W teljesítményt nyújt a 2x255 watthoz képest, 4 ohmon pedig 2x775W teljesítményt a 2x425W-os képest. Ez alapján úgy tűnhet, hogy az X5 toleránsabb az alacsony impedanciákkal szemben. Az extra hőelvezetés és a hőfokvédelem ellenére az X5-öt 1150W/2Ω és 590W/1Ω (24,3A) teljesítményre korlátozza, ugyanakkor a dinamikus X3 1080W/2Ω és 1775W/1Ω (42,1A) teljesítményre képes. A Michi X3 tehát még mindig több erővel rendelkezik, mint bármelyik integrált erősítő ebben a kategóriában.

Ezzel persze még nincs vége a történetnek, mert vannak más különbségek is az X3 és az X5 műszaki "ujjlenyomatában", amelyek az egyéni hangzásukról tájékoztatnak. Például az X5 erősítése kétszerese (+6dB) az X3-nak, míg a középtartománybeli torzítás kissé magasabb (0,005% vs. 0,003% 10W/8Ω mellett), ez következetesebb (laposabb) a frekvencia függvényében, mint az X3 esetében, ahol a THD növekszik. 0,014%/10kHz-re emelkedik (szemben az X5-ön keresztüli 0,005%/10kHz-cel).

 Az X5 frekvencia válasza azonban, jelentősen kisebb, mint az X3-é, az előbbi 4kHz-ről lefelé lejt 20kHz-ig -0,8dB-vel, míg az X3 -0,15dB/20kHz-ig terjed. Ez a finom dőlés válasz önmagában is alátámasztja Andrew leírását, miszerint az X5 "sötétebbnek" hangzik.

A digitális tartományban is további "sötétedés" tapasztalható. Az X3 és a X5 is egy AKM AK4495SEQ DAC-ot használ, de az előbbi egy meredek és minimális fázisú digitális szűrőt, az utóbbi pedig egy lassú, minimális fázisú szűrőt használ, sokkal alacsonyabb csengéssel, de rosszabb lezárási sávval (mindössze 5,3dB vs. 69dB). Az X3 / X5 DAC utáni analóg fokozatok eltérőek, de a frekvencia válaszokat is nagymértékben befolyásolják a digitális szűrők, így egy 44,1 kHz-es fájl -4,9 dB/20 kHz-re gördül az X5-ön keresztül, de az X3-on keresztül ±0,05dB/20kHz-ig sík marad.

Nagy falat

Ennek alapján az X5 sokkal programfüggőbbnek tűnik, mint az X3, még ha nehéz is pontosan meghatározni, hogy miért. Az Oyster Duo Stolen Pearls című hangversenyének Jared Sacks-féle felvételén [Channel Classics CCS 43121] az a furcsa hatás érvényesül, hogy Nicky Schwartz nagybőgője uralja felesége, Anna Fedorova zongoráját. Más teszteknél már megjegyeztem, hogy úgy hívom őket, hogy "mintha aluljáróban játszanának", a kontrabasszus minden súlya és rezonanciája ellenére a két hang itt úgy hangzik, mintha a zenészek messze játszanának és a környező akusztika is hajlamos lenne elnyelni őket. A környezet enyhe hiánya néha persze segíthet - vagy legalábbis megváltoztathatja - egy felvétel hangzását. Például John Challenger gyönyörű Salisbury Meditation előadása [AJM001, 96kHz/ 24-bit], mely 270 órányi élő felvételből lett összeállítva és a Salisbury Cathedral újonnan felújított orgonáján játszották mialatt a helyszíni Covid-19 oltásokat végezték. Itt a hangzáshoz hozzáadódik a katedrális hajójában lent zajló halk nyüzsgés is. Az X5-ön keresztül még mindig jól érzékelhető a hangszer a magas térben, de a hangulat zaja némileg csökkent, ami jót tesz a játékra való összpontosításnak, de talán megfosztja a felvételeket egy kicsit a varázsuktól.

A The Waterboys "This Is The Sea" című számának Tom Jones Surrounded By Time [EMI EMCD 202116] című lemezén hallható előadása sokat mutat a hangzás kettősségéből, mert a szám még mindig erőteljesen és merészen szól, még akkor is, ha a nyolcvanas énekesnek mélyebb mellkasi erővel kellene előadnia. A számnak jó a dinamikája, és tisztességes lendülete van, de több bátorságra lenne szüksége és csak akkor összpontosul igazán, amikor a keverés a visszafogottabb záró szakaszra esik vissza. Más jellegzetes hangokat is másképp adott vissza: Iggy Pop vendég vokálja a "Why Can't We Live Together?"-ben, Dr. Lonnie Smith Breathe albumáról [Blue Note 3546174] visszafogott, egyetértünk, de itt vitathatóan egy kicsit túlságosan, nos, alámerült. Ezzel szemben Smith Hammondját nagyszerűen adja vissza és olyan részletességgel, hogy szinte hallani lehet, ahogy a tonewheel "harap" a mágnesekkel, hogy bekapcsoljon minden egyes hangot - a számnak legalábbis ez az eleme varázslatos.

Hi-Fi news ítélet

Bár önmagában is elég lenyűgöző, a Michi X5-ből hiányzik egy kicsit a szikra és a meglepetés, mint ifjabb istállótársából, az X3-ból. És lényegében ez ennek az erősítőnek a fejfájása: bár finom az X5, a Michi X3 egészséges 2000 fonttal kevesebbért varázslatos teljesítményt nyújt, szinte a nagyobb erősítő minden rugalmasságát kínálja, és kevésbé helyigényes is. Ez teszi a Rotel Michi termékcsaládjának kedvezőbb árú modelljét a sztár ajánlattá.