Rotel A14MkII Hifi Choice teszt

Az elmúlt néhány év érdekes volt az integrált erősítők szempontjából. Egykoron a küldetésük a bemenetek egyszerű összefogásával, erősítésével kezdődött és végződött, a folyamatos forradalom a "forrás" fogalmának tekintetében igényelte, hogy a funkcionalitásuk megnövekedjen. A Rotel hagyományosabb értékeket képviselt a forrás és az erősítő közötti munkamegosztás tekintetében, de az eredeti A14 (amelyet a HFC 421-ben a hozzá tartozó CD-lejátszóval együtt vizsgáltunk) már a modernitás felé biccentett, mivel analóg és digitális bemeneteket is kombinált. A japán cég most megragadta az alkalmat, hogy az A14-et MkII-es státuszra frissítse.

A frissítések középpontjában a digitális panel szerepelt. A panel öt vezetékes bemenettel rendelkezik: egy USB-B, két koaxiális és két optikai bemenet, amelyeket egy aptX Bluetooth bemenet egészít ki. Ezeket a bemeneteket egy Texas Instruments DAC dekódolja. Az USB bemeneten a mintavételi sebesség kezelése 24-bit/384kHz, és mostantól az MQA is támogatott, amit a Rotel eddig nem kínált. Az A14MkII Roon tanúsítvánnyal is érkezik, amely biztosítja, hogy a megfelelő beállítások érvényesüljenek, ha USB-n keresztül csatlakoztatva használjuk egy Roon Core-hoz.  Érdekes a DSD támogatás kihagyása, ami immár nem elérhető. Hogy ez mennyire lesz probléma, az nagyrészt az egyes leendő tulajdonosok preferenciáitól függ.

Ehhez egy nagyon átfogó analóg szekció társul. Gyakran előfordul, hogy a digitális panel jelenléte esetén a gyártók csökkentik az analóg bemenetek számát, de a Rotel láthatóan nem ezt a filozófiát vallja. Ez azt jelenti, hogy négy RCA vonalbemenetet találunk, amit egy mozgó mágneses phono fokozat és egy előerősített kimenet egészít ki (aminek több mint elméleti haszna van, tekintve a cég által gyártott végfokok számát). Ezen felül van néhány hasznos, extra funkció is.

A Rotel alapvetően a könnyed meghajtás és teljesítmény érzetét nyújtja.

A Rotel RS232, hálózati vezérléssel, trigger és vezetékes távoli vezérléshez való aljzatokkal, sőt, még USB-A csatlakozóval is rendelkezik a mobileszközök töltéséhez. Nincs olyan háztartásbeli elrendezés, amelyről el tudnám képzelni, hogy komolyan megadóztatná az erősítő csatlakoztathatóságát.

Mindezt egy AB osztályú erősítőfokozat táplálja, amely állítólag 80W-ot tud 8 ohmon, ami 4 ohm esetén 150W-ra emelkedik. Az összes Rotel integráltnak megfelelően ez egy, a cég által házon belül épített tápegysége köré épül és egy hasonlóan testreszabott kimeneti fokozattal társul. Ez kiterjed néhány egyéb, a mai korban viszonylag szokatlan tulajdonságra is. Az A14MkII nem csak hogy hangszínszabályzóval rendelkezik, hanem képes azt +/-10 dB-es tartományban is állítani. Teljesen független A és B hangszóró kimenetek és egy fejhallgató kimenet is van, bár ez egy 3,5 mm-es csatlakozón keresztül történik, ahol egy 6,35 mm-es talán megfelelőbb lenne ebben az árban.

Nem ez az egyetlen olyan aspektusa az erősítőnek, ahol az "árnak megfelelő" kifejezést használom. Az A14MkII vitathatatlanul jól elkészített darab; nem igazán emlékszem, hogy valaha is teszteltem volna olyan Rotel berendezést, ami nem volt az. A kérdés inkább az esztétika kérdése. Ennek az erősítőnek több köze van a kevesebb, mint feleannyiért kínált A11 Tribute-hoz (HFC 469), mint például az RA-1592-hez (HFC 459), ami egy sokkal impozánsabb megjelenésű termék.  Az olyan részletek, mint a fekete-szürke kijelző, kissé régimódinak tűnnek, és nem feltétlenül gondolom, hogy olyan vonzerővel rendelkezik a polcokon, mint néhány rivális ebben az árkategóriában.

Ennek ellenpontja, hogy a mindennapi együttélés és használat maga az egyszerűség. Mind az előlapon, mind a távirányítón közvetlen bemenetválasztás van (tekintve, hogy az utóbbin nem kevesebb, mint 50 gomb található, ez valószínűleg nem túl nagy meglepetés), és soha nem jelent a legkisebb kihívást sem, hogy az A14MkII pontosan azt csinálja, amit kérünk tőle. Ha a Rotelnél folyamatos vita folyik a stílus és a praktikum hívei között, akkor itt egyértelműen az utóbbi tábor győzött.

Hangminőség

Kezdetben az analóg bemenetekre egy Chord Electronics Qutest került (HFC 436). A kimenetre kötött Spendor A1 (HFC 460) hangsugárzóban ugyanaz a gyakorlatiasság érződik, mint az A14MkII hangzásában. A Spendor ugyan nem egy nehezen hajtható hangsugárzó, de rendkívül jól tükrözi az őt meghajtó erősítő alapvető tulajdonságait. Ebben az esetben az derült ki, hogy az integrált erősítő könnyedén tudja éreztetni a teljesítményt és a kontrollt. A csupasz számokon túl úgy tűnik, hogy az A14MkII –nek van elég mozgástere ahhoz, hogy bármilyen épeszű háztartásbeli hangerőigényt kezeljen.

Ez a könnyedség megteremti a feltételeket ahhoz, hogy következetesen meggyőző előadást nyújtson, bátorító mennyiségű térrel és mélységgel is. Az Amadou And Mariam Moukou Moukou Moukou című dalát a felvételek helyszínének valódi érzésével adja vissza. A Rotel hangzásban is erős minőséget képvisel. Hangja a semleges hangzás skálájának előrébb eső oldalán helyezkedik el, ez a Spendorral együtt nagyon szerethető energiát ad a hangoknak.

A saját digitális panelra való áttérés kissé visszahúzza az előadást a semleges felé, de ennek az átdolgozott panelnak leginkább az leglenyűgözőbb aspektusa, hogy sikerül őszintének megtartani a Chord Qutestet.

"Nincs olyan háztartásbeli elrendezés, amelyről el tudnám képzelni, hogy komolyan próbára tenné az erősítő csatlakoztathatóságát."

 A Led Zeppelin Presence kiváló 24 bites/96kHz-es remasterje teljesen felpörög, az epikus Achilles Last Stand pedig lendülettel és energiával lüktet. A sebesség és az energia egy része abból ered, hogy a basszus nem olyan mély, mint amilyennek ezt a felvételt ismerem, de a megjelenített részletesség és határozottság nagyon lenyűgöző. Lassítsuk le a dolgokat Peter Oren komor, gyönyörű The Greener Pasture című művével, és a közvetlenség és a mozgékonyság érzékelése megmarad anélkül, hogy a tempót bármelyik szakaszban erőltetnénk.

Hogyan hasonlítjuk össze

A Rotel 400 fonttal olcsóbb, mint a Hegel H95, amelyet a HFC 468-ban néztünk meg, és több analóg bemenettel, második hangszóró kimenettel, phono fokozattal és Bluetooth-szal rendelkezik. Ezzel szemben a Hegel beépített hálózati csatlakozási lehetőséget kínál. Hangzásilag az A14MkII jól küzd, de a Hegel teljesítménye nagyobb, és ezt sikerül egyensúlyba hozni a mozgékonysággal és finomsággal is. A Hegel a magasabb árkategóriában használt burkolatmintát is átveszi, ami segít megadni neki azt a „polcvonzerőt”, ami a Rotelből kissé hiányzik.

A kiegészítő funkciók minősége is figyelemre méltó. A fejhallgató erősítő képes a Focal Clear MG fejhallgatót tökéletesen elfogadható hallgatási szintre hozni, és bár nem a legédesebb vagy leggazdagabb a bemutató, de az alkalmi késő esti használathoz több mint elég jó. A phono fokozat sokkal inkább többre képes. Az erősítése alacsonyabb, mint a digitális bemeneteken keresztül, de hűen fenntartja a többi bemenet hangszínegyensúlyát, és mindezt úgy teszi, hogy közben kevés, nemkívánatos felesleges zajt generál. Több mint alkalmas egy ésszerű árú lemezjátszó támogatására, és a Rotel döntése, hogy rengeteg bemenetet hagyott, azt jelenti, hogy könnyen át lehet állni egy külső phono fokozatra is.

A show igazi sztárja azonban a Bluetooth megvalósítása. Amit a Qobuzról Android telefonon keresztül streamelt Eliza Shaddad The Woman You Want című dalával a funkcionalitás gyors ellenőrzésének kellene volna lennie, egy teljes végighallgatássá vált. Az előadás lenyűgözően közel áll az USB-s streamhez, nincs nemkívánatos zaj, és ugyanolyan élénk és magával ragadó a hangszínegyensúly. Kicsit furcsa érzés, hogy a hangot egy telefonról egy 1200 fontos erősítőbe sugározzuk, de nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy rendkívül zenei hangzást hallunk.

Következtetés

Mivel a tulajdonosi büszkeség nagyon is valós szempont a hi-fi berendezések kiválasztásakor, nagyon valószínű, hogy ez a kissé prózai megjelenésű készülék veszíteni fog a vizuálisan drámaibb riválisokkal szemben. Ami nagy kár lenne. A Rotel egyértelműen az A14MkII belső részeire fordította a legtöbb figyelmet, és az eredmény egy olyan erősítő, amely sok mindent tud, és a legtöbbet nagyon jól csinálja. Lehet, hogy ez inkább fej, mint szívvezérelt vásárlás, de ennek az erősítőnek megvan mindene, ami szükséges a döntéshez.

KEDVELJÜK: Élénk és magával ragadó hangzás; átfogó specifikáció; masszív felépítés. 

NEM KEDVELJÜK: A bővebb basszusok enyhe hiánya; meglehetősen egyszerű megjelenés.

AZT MONDJUK: Nem egy látványos darab, de az A14MkII egy komolyan tehetséges mindenes.